A 90-es évek egyik legfontosabb lemeze, a Nirvana Nevermind-ja lassan 27 éves szülinapját ünnepli, egész pontosan 1991 szeptember 24.-én adták ki, akárcsak egy másik klasszikust, a Red Hot Chili Peppers Blood Sugar Sex Magik-jét. Mivel a frontember Kurt Cobain is 27 évesen hunyt el (RIP), úgy gondoltam a mai bejegyzést ennek a műnek szentelem.
A Nirvana egy olyan zenekar, amelyikről az is hallott, aki azt hiszi hogy nem. A trió a 90-es évek elején feltörekvő grunge-rock műfaj elsőszámú képviselőjeként van számontartva a mai napig, feloszlásuk ellenére rengeteg rajongóval rendelkeznek most is.
Mi mással kezdődhetne a Nevermind, ha nem a legendás Smells Like Teen Spirit-el, a korai kilencvenes évek legnagyobb slágerével. Az azóta kultikussá vált gitártémával kezdődik az album, ezt a riffet tanulja meg az elsők között minden kezdő gitáros. A dal közepénél van egy nagyon egyszerű, ám annál fülbemászóbb gitárszóló, ez is a kezdő gitárosok számára lehet jó lecke. A dal végéhez közeledve egyre indulatosabb Kurt éneke, majd teljes megnyugvással fejeződik be. Második számként az In Bloom című szerzemény következik, Cobain morbid szövege tökéletesen illik a ritmusos alaphoz. Személyes kedvencem a Come As You Are, ami egy nagyon nyugodt kis gitárjátékkal kezd, ez a nyugodtság jellemző az egész dalra. A benne található gitárszóló megint csak nem tartozik a világ legnehezebb szólói közé, de ha más nem, a Nirvana megtanít minket arra, hogy nem kell feltétlenül virtuóznak lenni ahhoz, hogy jó zenét kreálhassunk. A soron a Breed következik, ez is egy tökéletes grunge szerzemény, nem lehet sokmindent hozzáfűzni. A Lithium-al ugyanez a helyzet, a könnyen megjegyezhető refrén (néhány hosszan elnyújtott yeah) mellett Kurt egy vallásos családnál töltött éveiből inspirálódott szöveg és egy jó grunge-os zenei alap adja meg a mű hangulatát. Hatodikként a Polly jön, egy akusztikus dal, melynek szövege egy tinilány tragédiáját dolgozza fel, pontosan nem tudom hogy szól a történet. A dalból készült egy “feldolgozás”, a Tankcsapda 1995-ös Az ember tervez című albumán szerepel egy dal, vicces nevén az Egyszerű dal, amiben pontosan ugyanaz az akkordmenet hallható, mint ami a Pollyban van, emellett Lukács László még egy utalást is tesz Cobainre (“Meg az a srác, akit már te is láttál, és tudtam jól, utálja magát, de mégse hittem volna, hogy a végén előveszi a pisztolyát.”), ez valószínűleg tisztelgés volt az elhunyt rocklegenda előtt. A Territorial Pissings elején a basszusgitáros Krist Novoselic mond valamit, majd megszólal a tökig torzított gitár. Ez a szám talán a legagresszívebb darabja a Nevermind-nak, ennek ellenére teljesen beleillik az összképbe. A Drain You egy nagyon szép, dallamos kis cucc, kis túlzással Kurt ebben énekel a legjobban. A Lounge Act érdekes felépítésű: Ugyanazt a szöveget énekli el Kurt kétszer, első alkalommal tiszta énekkel, másodjára viszont már idegbeteg ordítással teszi ugyanezt. A Stay Away egy tipikus Nevermindos dal, nem nagyon tudok hozzáfűzni semmit, max annyit, hogy piszkosul jó, mint minden dal ezen az albumon. Utolsó előtti dalként az On A Plain következik, ez is egy átlagos dal, ugyanaz a szituáció mint a Stay Away-nél. Utolsó track a Something In The Way, egy újabb akusztikus dal, ennél jobb befejezést aligha kaphatott volna a korong. Szép, csendes, nyugodt, Kurt híd alatt töltött időszaka inspirálta dalról beszélünk. Mikor vége van, azt hinnénk befejeződött a lemez, de a fiúk nem így tervezték ezt anno. A Something In The Way 4 perces dal, ennek ellenére a track 20 perc 34 másodperc hosszúságú. Pontosan 13:52-nél megszólal a basszus, és kezdetét veszi a 7 perc hosszúságú őrület, Endless, Nameless-re keresztelve. A dal egy élvezhetetlen összevisszaság, valószínűleg ezért is lett csak hidden track. Tömény hangszerkínzás mesterfokon, Kurt ordítozásával ötvözve.
Ez a bejegyzés nem bizonyult túl sokatmondónak, azonban mentségemre szóljon: ez a lemez annyira tökéletes, hogy nincs mit róla mondani.
Pont: Egyértelműen 10/10
